Nem! Nem tévedés! Mindenszínű körmömről jutott eszembe: 20 évvel ezelőtt a barátnőm nálunk nyaralt, és átmentünk diszkóba a szomszéd településre, természetesen szülőileg approved, tisztességes és megbízható fiú barátokkal. Ám valahogy mégsem volt olyan jó a buli, mint mi reméltük, így Szilvivel szépen elindultunk haza gyalog az éjszaka kellős közepén, a srácokat ottfelejtve. (ezért a lányom most kapna két egyforma sallert :P ) Igen bátrak voltunk a szántóföldek mellett sétálva, felfegyverkezve a farmerdzsekik zsebében is elférő fegyvernek minősülő hajkefével, és ózonra veszélyes hajtógázzal töltött Impulse dezodorral.
Nagy bátorságunkat erősítendő, énekeltünk útközben, mert nem volt nagyon sötét, csak ha az utak a mai állapotukban lettek volna már akkor is, valószínűleg úgy 130 alkalommal estünk volna hasra a kátyúkban. Mindketten igen erőteljes, tömegoszlatásra kiválóan alkalmas hanggal rendelkezünk, és ezt megfelelő mértékben fokoztuk is hangerővel. Kifogyva az aktuális slágerekből, az akácos utat énekeltük, mikor is, szemből beszélgetést hallottunk, férfi hangokat. Hát, megilletődtünk egy pillanatra, felfegyverkeztünk a hajkefékkel, és bátran néztünk szembe a sötétséggel, már egészen közel jártak a srácok, amikor Szilvi barátnőm elüvöltötte magát valami embertelenné torzult, rekedt hangon: Hé srácok, szeretitek az Ossiant?
Máig nem tiszta, hogy miért fogta a 6 srác futóra a dolgot ahogy mellénk értek, a hajkefék ijesztették meg őket, vagy tudták, hogy az Ossian nem adta elő az akácos utat, az máig titokban maradt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.